Forgatós

Kedves szavak a Lángoló Gitároktól

A Forgatós lemezünket a Lángoló Gitárok is elismerte:

Visszatérő kérdés: népzenét lemezen, a táncházas világon kívüli egyszeri érdeklődőnek milyet érdemes választania? Erre volt már jó néhány velős válaszunk az elmúlt évek alatt, és most is megtesszük az ajánlatunkat: a Magos együttes Forgatós (Fonó, 2018) című lemeze épp alkalmas az ismerkedésre, de haladók is bátran vigyék, nem lesz csalódás. Ez a príma banda nem véletlenül nyerte meg 2011-ben a FolkBeats népzenei tehetségkutatót, szakmailag éppúgy kifogástalanok, mint művészi értelemben. A lényeg úgyis mindig az, hogy visszautaljunk mondandónk elejére, képes-e egy hagyományőrző, az autentikusságot komolyan vevő banda meghaladni a múzeumi hangvételt és életre kelteni választott kulturális szinonimáit. Ebben a kontextusban, tehát ha egy zenekar a nagyközönségre is gondol a szakmai közegen túl, az a legjobb megoldás, amit most a Magos ebben a valódi debütálásban (eddig hanghordozói szempontból csak tematikus válogatásokon szerepeltek) összehozott, azaz egy szélesebb merítésben gondolkozva nagyobb tájegységek zenéit szőtte színes albumba, mintegy tudása besztofjával előrukkolva. Ki nem hagyva persze a választott mesterei felé való tisztelgést: ilyen Csiszár Aladár és Ponczi Gyula, a velük való közös muzsikálást az Ahol az ökör is bort iszik című záró nóta őrzi.

Az alcím már árulkodó: „Autentikus magyar népzene, Sajó mentétől Székelyföldig”, a koncepcióról pedig így vallanak a nagyon vonzó, kis könyvszerű album kísérőfüzetében: „Lemezünk anyagával egy igen színes zenei világot szeretnénk bemutatni a lassú, lírai, szerelmes daloktól a feszes lüktetésű táncdallamokig. Célunk, hogy ezeket a kevésbé ismert, részben kiaknázatlan muzsikákat változatosan és hitelesen adjuk elő a szórakoztatás, gyönyörködtetés igényével, a legkedvesebb népzenei gyűjtések és személyes tapasztalataink, élményeink segítségével.” Mind a tíz tétel kapott külön oldalt a bookletben, leírással, fotókkal, dalszövegekkel; jó kis lapozgatnivaló lett, információtartalma mellett világláttatása is elsőrangú. A Magos klasszikus vonószenekar, értik a lényeget: ez a muzsika attól él igazán, ha sűrű a megszólalása, és szabadon áramlik, belakja mind a külső, mind a belső tereket. És ez akkor is így van, amikor épp nem verbunk, vagy csárdás szól, hanem szépséges népdal. Sőt, akkor mutatja ki igazán az erejét, amikor kevesebb hanggal és szellősebb hangzással kell célba találni: a Megélhettünk volna még a kősziklán is című marosszéki nótát például a maga furulyás-énekes egyszerűségével a legjobb pillanatok közé sorolom – ebben a fenn és a lenn állapota összemosódik, és lemeztelenedik az emberi lélek, így még közelebb kerül a múlt a jelenhez.

Köszönjük!