Magos Együttes – Forgatós

Autentikus magyar népzene Sajó mentétől Székelyföldig

Az utóbbi években kiemelt figyelmet fordítottunk a Sajó és Maros menti falvak, valamint különböző székelyföldi kistájak muzsikáinak megismerésére, megtanulására és stílushű tolmácsolására. Számos olyan összeállítást készítettünk, melyek e vidékek népzenéjének egyedülálló szépségét mutatják meg.
Lemezünk anyagával egy igen színes zenei világot szeretnénk bemutatni a lassú, lírai, szerelmes daloktól a feszes lüktetésű táncdallamokig. Célunk, hogy ezeket a kevésbé ismert, részben kiaknázatlan muzsikákat változatosan és hitelesen adjuk elő a szórakoztatás, gyönyörködtetés igényével, a legkedvesebb népzenei gyűjtések és személyes tapasztalataink, élményeink segítségével.
Az elmúlt tíz év közös muzsikálásai során repertoárunk elmaradhatatlan és egyik legfontosabb részévé, mintegy védjegyévé vált a magyarpéterlaki népzene. Magos koncert és táncház ma már elképzelhetetlen a „Csiszár Aladár bácsi-féle péterlaki menet” nélkül.
A Sajó vidékéről indulva a Székely-Mezőségen és Felső-Maros mentén át Udvarhelyszékre és Nyárád mentére kalauzoljuk hallgatóinkat. Reméljük, hogy a barangolás végére érve mindenki kedvet kap egy „Forgatós” táncra.

1. Úton…

Sebes, lassú csárdás és tekei sebes fordulós (Nagysajó, Zselyk – Sajó mente)

Nagysajó Besztercétől délkeletre, a Sajó-vidéken található. Kallós Zoltán 1965-ben a Gyimes völgyében készítette az akkor útépítőként dolgozó nagysajói zenészekkel az első felvételeket. A gyűjtés alapján 1991 márciusában az MTA Zenetudományi Intézetben megismételt, Toni Árpád cimbalomjátékával kiegészült felvételek a Kallós Archívum gondozásában jelentek meg. Ezeket a gyűjtéseket hallgatva szerettünk bele a sajói muzsikába.
Az érzelemgazdag zene különleges harmóniakíséretét három- és négyhúros brácsa együttes használatával igyekeztünk visszaadni. Az összeállításban zselyki énekes dallamok is felcsendülnek, hiszen Gáspár Bélát és zenekarát sokat hívták a környékbeli falvakba, többek között Zselykre muzsikálni.

Dalszöveg:

Hótól fehér a kiszselyki hegytető,                                               Magyarzselyki nagy hegy alatt,
Egy sem igaz a mostani szerető.                                                      Folyik a szerelem patak.
–                                                                                                                         Aki abból vizet iszik,
Találtam egy álnok hitegetőre,                                                        Babájától elbúcsúzik.
De nem igaz, hűséges szeretőre.                                                    Én is abból vizet ittam,
–                                                                                                                         A babámtól elbúcsúztam.
Ha nem igaz, verje meg a Teremtő,
Egy sem igaz a mostani szerető.                                                       Szeretnélek, de nem merlek,
–                                                                                                                          Szeretőd van, s attól félek.
Sej, a zselyki hegytetőn                                                                         Azt hallottam, édes kincsem,
Integet a szeretőm.                                                                                  Tilt az anyád, hogy felejts el.
Fehér kendőt lobogtat,                                                                          Ha tilt, hát szavát fogadd meg,
Engem odacsalogat.                                                                                 Engem, babám, tagadjál meg.

Sej, a zselyki határba’
Ökör ment a búzámba.
Amíg az után jártam,
A rózsámra találtam.

2. Korondon át Szovátáig

Sóvidéki verbunk, szöktetős és marosszéki (Udvarhelyszék, Székelyföld)

 „Korondon át Szovátáig.” – így kezdi feljegyzéseit Mailand Oszkár az 1901-ben folytatott és „Székelyföldi gyűjtés” címmel 1905-ben megjelentetett első sóvidéki gyűjtésének bevezetőjében.
A Sóvidék a Kis-Küküllő és a Korond-vize völgyében fekszik, nagyobbrészt Udvarhelyszéken, kissé átnyúlva a szomszédos Marosszék területére.
Itt leginkább hegedű-cimbalom-bőgő összetételű zenekarok muzsikáltak, harmóniára szakosodott hangszert (kontrát-brácsát) a falusiak nem ismertek. Mindhárom hangszer a dallamot játszotta. A kísérőhangszerek között ebben a táncrendben a harmonikajáték is szerepet kap. A tangóharmonika nem szerves eleme a sóvidéki zenekari felállásnak, csak néhány, a 70-es évek után készített gyűjtésen hallható. Ugyanakkor a használt játéktechnika figyelemreméltó, mivel ifj. Paradica János a kevés erdélyi, dallamjátszó harmonikások egyike. A bőgőt a gyorsabb táncokban ütőhangszerként használták: a „marosszéki” nevű tánc esetében is néha pálcával és tenyérrel ütve, máskor pedig úgynevezett gyorsdűvő vonással szólaltatták meg.
A lemezen szereplő összeállítás a felsősófalvi Paradica Mihály „Nyicu” zenekarának játéka nyomán, Pávai István és Fekete Antal gyűjtése alapján készült.

Dalszöveg:

Elvesztettem a kecskéket, megver anyám érte.             Kis-Küküllő mellett egy szép, drága madár lakik,
Megkeresték a legények, csókot kérnek érte.                   Kinek párja e világon ritkán találtatik.
Jaj, azok nem azok,                                                                             Angyali termetű, szégyen tekintetű,
Azok szenes csutakok,                                                                     Szép pávajárású, gerliceszólású,
Többé nem aluszok.                                                                           Vénusz mosolygású.

Én elmentem guzsalyasba, túrót adtak ennem.                Ha aztat a szép madarat kezemhez foghatnám,
Hazamentem, lefeküdtem, szinte megdöglöttem.          Minden búmat, bánatimat szívemről leraknám.
Jaj, azok nem azok,                                                                             Jól tudom magamról, nem kérdem senkitől,
Azok szenes csutakok,                                                                     Hogy nincs nagyobb rabság, nagyobb szomorúság,
Többé nem aluszok.                                                                           Mint a magányosság.

Tegnap jártam házasodni, bár ne mentem volna,             Sem éjjelem, sem nappalom nem esik kedvemre,
Édes, kicsi jámbor uram, bár ott vesztél volna.                  Sem ebédem, sem vacsorám nincsen örömömre,
Ha az ördög olyan volna, talicskába tenne,                          Egész nap búsulok, éjjel szomorkodom,
Mennél jobban rikoltoznál, annál jobban vinne.               Hogy mitévő is legyek, hogy jó társat vegyek,
Kivel holtig éljek.

3. Szaporán!

Magyarói korcsos, székely verbunk és szapora (Felső-Maros mente)

Felső-Maros mente a Maros felső folyásának két partján, a Mezőség peremén elhelyezkedő magyarlakta falvak vidékét foglalja magába. A folyó legfelső szakaszának egyik népzenei szempontból jelentős, egy régiesebb hagyományt őrző települése Magyaró.
Kodály Zoltán tanítványa, Jagamas János igen értékes, főként énekes és furulyás dallamokat tartalmazó, magnetofonra rögzített népzenei gyűjtést végzett itt az 1950-es években.
A cimbalommal kiegészült vonós zenekari felállást Martin György 1969-es és Pávai István 1979-es gyűjtéseiből ismerjük. Összeállításunkban a felvételeken hallható rendkívül virtuóz prímás, Moldován István „Stefi” és bandája inspiráló játékát elevenítjük fel. Az itteni forgatós jellegű párostánc helyi elnevezése sebes forduló vagy szapora.

4. „Megélhettünk volna még a kősziklán is”

Nyárád menti dallamok Bartók Béla gyűjtéséből (Marosszék, Székelyföld)

Bartók Béla 1914 tavaszán gyűjtötte az ének-furulya összeállításunkban szereplő dallamokat a Nyárád menti Nyárádköszvényesen és Eheden. Az itt felcsendülő dalok annak a régi, Székelyföldön egykor széles körben elterjedt dallamkincsnek az utolsó pillanatban megörökített példái, melyet a hamarosan kitörő világégés, majd az azt követő vészterhes, zűrzavaros időszak végleg eltörölt a mindennapi gyakorlatból.
Az első dallamot a nyárádköszvényesi Kiss M. Ferenc énekelte hengerre, ezt az ehedi – a Bartók-gyűjtés idejében 70 esztendős, tehát 1844-es születésű – Nagy Ignác sebes fordulója követi. Az ezután hallható dal sok változata ismert és örvend nagy népszerűségnek a táncházmozgalomban is, mint a székelyföldi és felső-Maros menti tánczene egyik legnépszerűbb sebes forduló dallama. A lemezre a legkorábban dokumentált, nyárádköszvényesi változatát játszottuk fel. Végül egy ehedi keservessel zárjuk Bartók székelyföldi gyűjtőútját megidéző összeállításunkat.

Dalszöveg:

Déltől fogva estig nyílik a rózsa,                                                  Az hol én elmegyek, még a fák is sírnak,
Bár én eddig se szerettelek volna.                                               Gyenge ágaikról levelek lehullnak.
Déltől fogva estig nyílik a rózsa,                                                    Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Bár én eddig se szerettelek volna.                                               Mer’ az én édesem mást szeret, nem engem.

Még a búza ki se hányta a fejét,                                                     Szerethettél volna, ha szép nem voltam is,
Már az madár mind elhordta a szemét.                                    Mer’ én szerettelek, ha szép nem voltál is.
Még a búza ki se hányta a fejét,                                                     Elférhettünk volna ketten egy párnán is,
Már az madár mind elhordta a szemét.                                    Megélhettünk volna még a kősziklán is.

Kicsi madár, ne hordd el a búzámat,
Ne szomorítsd meg az öreg anyámat.
Kicsi madár, elhordtad a búzámat,
Megszomorítottad öreg anyámat.

Kiültettem egy jegenyefát,
Kiaranyoztattam ez ágát.
Azér’ aranyoztattam én ki,
Nem akar a rózsám szeretni.

Ha nem akarsz, rózsám szeretni,
Szabad helyettem mást keresni.

Elvitte az árvíz a pallót,
Szegény Veres András beléhólt.
Ne félj, fiam, András, nem hagylak,
Itt a surcom, belétakarlak.

5. Vármegyés

Magyarpéterlaki regrutanóta, korcsos, cigány csárdás és sebes forduló (Felső-Maros mente)

Magyarpéterlaka a Felső-Maros mente egyik leghíresebb zenészközpontja. Itt született Csiszár Aladár prímás, akitől személyesen is nagyon sokat tanultunk az elmúlt évek során. Kimagasló hegedűjátéka és magával ragadó személyisége igazi Mesterré tette őt. Már a vele készült első, 1965-ös felvételek is nagy hatással voltak ránk. Hegedűjének hosszan kihúzott hangjaiban találtunk rá a magyarpéterlaki muzsika különleges varázsára.

A magyarpéterlaki zenészek a Nyárád menti falvak zenei igényeit is kiszolgálták, ahol a sebes forduló dallamait leginkább a táncrend végén szereplő „vármegye” kíséreteként muzsikálták.

6. A mezőségi székelyeknek

Asztali nóta és korcsos Mezőkölpényről, csárdás és korcsos Mezőbándról
(Székely-Mezőség, Marosszék, Székelyföld)

A mezőségi székely települések Marosszék részét képezik, azonban az itt élő emberek életmódja és népi kultúrája tekintetében a Mezőség magyar falvaihoz is hasonlóak. Zenéjük a Mezőség és a közeli Maros mente jegyeit hordozza.

A Székely-Mezőség leghíresebb prímása a mezőkölpényi Szabó Viktor volt, aki már 11 évesen esküvőkben muzsikált a szintén hegedűs édesapja, Szabó Lajos céltudatos nevelésének köszönhetően. 23 éves korában a Maros Együttes hivatásos zenésze lett, ennek ellenére megtartotta a falusi zenészekre jellemző sajátos stílusjegyeket.
A jártatós jellegű lassú csárdás és korcsos dallamokban Kallós Zoltán 1968-as gyűjtésén hallható mezőbándi Grittó Ferenc és bandájának játékát ötvöztük kölpényi népdalokkal.

Dalszöveg:

Piros alma, nem hittem, hogy édes légy,                                             Árok, árok, de mély árokba estem,
Régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy.                                          Rólad, babám minden gondom levettem.
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,                                                     Úgy levettem, soha eszembe se jutsz,
A Jóisten borítsa rád az eget.                                                                      Jóságodért fizessen meg a Jézus.

Piros virág, fehér virág most nyílik,                                                          Édesanyám, ne tilts el a babámtól,
Szeretőmet esküvőre most viszik.                                                            Ha meg akarsz menteni a haláltól.
Meghallgatnám, hogy tagad ki szívéből,                                                Készen vagyok a síromba bészállni,
Letépem a mirtuszát a mellyéről.                                                              Mintsem tőled, régi babám megválni.

Harmatos a kukorica levele,                                                                        Édesanyám megátkozott,
Utoljára voltam nálad az este.                                                                    Mikor a világra hozott.
Utoljára fogtam ajtód húzóját,                                                                   Hogy ne legyek boldog soha
Szép csendesen köszöntem jó éjszakát.                                               Egész ifijúságomba’.
–                                                                                                                                   Kezem, lábam soha meg ne álljon,
–                                                                                                                                    Az én szívem holtig fájjon.
Kiskölpényi sűrű berek,
Ott terem az ügyes gyerek.                                                                          Bánat, bánat, de nehéz vagy,
Én is onnan kerültem ki,                                                                                 De rég, hogy a szívemen vagy.
Hogy a nyakam tört volna ki.                                                                       Eladnálak, de nincs kinek,
–                                                                                                                                    Bánatja van mindenkinek.
Kerüld meg a kemencét,
Szorítsd meg a menyecskét.

7. Verbunkos

Marossárpataki verbunk, cigánycsárdás és forduló (Felső-Maros mente)

A déli Felső-Maros mentéhez tartozó Marossárpatak is jelentős zenészdinasztiákkal büszkélkedhetett. Itt muzsikált Farkas Samu családi zenekara, akikhez gyakran csatlakozott a környék egyik legjobb cimbalmosa, a mezőgalambodi Virág Géza is.
Az összeállításunk elején hallható verbunkkal is az ő játékára emlékezünk. Ezt követően a prímások visszaveszik a karmesteri pálcát, és a nagy „vonó- és verőpárbaj” közepette cigánycsárdásba, majd sebes fordulóba vezetik a bandát.

8. „Rég megmondtam, kis angyalom, ne szeress…”           

Bözödi népdalok (Udvarhelyszék, Székelyföld)

Az összeállításban szereplő dallamokat a Magyar Rádió Stúdiójába meghívott adatközlőktől gyűjtötte Lajtha László 1941-ben Budapesten a Pátria népzenei gramofonlemezek hanganyagainak rögzítése során. A felcsendülő különleges, régies előadásmódú népdalok Marosi Józseftől és Bágyi Jánostól, az udvarhelyszéki Bözöd két jeles énekesétől származnak. Összeállításunkban a lírai, szerelmi témájú dalok furulya és cimbalom kísérettel szólalnak meg.

Dalszöveg:

Rég megmondtam, kis angyalom, ne szeress,                                 Ne sírj, rózsám, ne keseregj,
Nincs egyebem, mit a két karom keres.                                                 Mer’ én este hozzád menyek,
Szeress olyat, kinek legyen hat ökre,                                                      Mer’ én este de hozzád menyek.
Hogy a szíved ne nyugodjék mellette.                                                    Hozzád menyek, ha későn is,
–                                                                                                                                    Tiéd lészek, rózsám mégis.
Jaj, de bajos egy párnára feküdni,                                                             Hozzád menyek, ha későn is, ha későn is.
Aki egymást igazán nem szereti.
A párnának a négy szege elszakad,                                                         Tiéd lészek, rózsám mégis,
A közepe tiszta újan megmarad.                                                               Ánáná…
–                                                                                                                                   Erre gyere, ne menj arra,
Engem szeress, ne anyádat,                                                                       Jobb út van erre, mint arra,
Én csókolom meg a szádat,                                                                          Erre gyere, szívem párja, szívem párja.
Csókolom a két orcádat,
Csókra termett pici szádat.                                                                          Alig várom, este legyen,
–                                                                                                                                   Hogy a libám odalegyen.
Azt gondolod, te szigorú,                                                                               Hadd mehessek lúd keresni,
Érted vagyok én szomorú.                                                                            Szép babámmal beszélgetni.
De hogy érted szomorkodnám,
Lefeküdném, jól aludnám.                                                                            Meg akartam házasodni,
–                                                                                                                                   Galambot akartam fogni.
Fáj a szívem, nem tagadom,                                                                       Galamb helyett ülüt fogtam,
Érted fáj, édes angyalom,                                                                             Bánom, hogy megházasodtam.
Érted fáj, édes angyalom,
Kedves gyönyörű virágom.

Olyan bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyrét hajlott volna,
Szívem kettéhasadt volna.

9. Emlékül Zselykről

korcsos, lakodalmi csárdások és menyasszonykísérő (Sajó mente)

A Sajó és a Dipse völgye között elterülő Zselyk tisztán magyar lakosságú, evangélikus felekezetű. A táj régies hagyományait – mint például a különleges lakodalmi szokásokat és az azokhoz kapcsolódó dallamokat – itt őrizték meg a legjobban, ezért a mezőségi Székhez hasonlóan kis szigetfalunak, mikrotájnak tekinthető.

„Zselyki táncos élményeimet idézi ez az összeállítás. Eszembe jut az ottani kedves emberekkel átélt megannyi élmény. A falunap, a közös éneklések egy-egy bál alkalmával. Az istentisztelet, ahova a falusiak által ajándékozott viseletben mehettem. A hímzett „fíkötő”, amit büszkén viseltem minden alkalommal, ha ott jártam. Az első Kirmec (a templomszentelés ünnepe), és a közös táncolás élménye. A tánc és annak nemes egyszerűsége és nyugodt eleganciája.
A lemezen szereplő összeállításban minden, a falura jellemző érték, érzés megtalálható: a méltán híres menyasszonykísérő, a jól énekelhető csárdás és a közkedvelt, még most is sokak számára ismert korcsos, vagy ahogy ott mondanák: kárcsas. ”

                                                               Velner Klára – a Forgatós Kamara Néptáncegyüttes vezetője

Dalszöveg:

Tudod, rózsám, mit fogadtál,                                                      A virágot akkor szedik,
Mikor karod alá fogtál.                                                                    Mikor reggel harmat esik.
Rózsát kértem, szegfűt adtál,                                                      Az én szívem akkor nyugszik,
Avval engem csalogattál.                                                               Mikor véle mulatozik.
Csalogatott engem más is,
Náladnál szebb virágszál is.                                                          Pártám, pártám, gyöngyös pártám,
–                                                                                                                    Leánykori szűz koronám.
Édesanyám, gyújts gyertyára,                                                     Fehér galamb szállt a házra,
Jön a lányod vacsorára,                                                                   Édesanyám, Isten áldja.
Nem jön hozzád lakására,                                                              Köszönöm a nevelését,
Csak hozzád jön vacsorára.                                                          Hozzám való szívességét.
Forralj neki édes tejet,                                                                     Köszönöm a nevelését,
Hányjál bele kenyérbelet.                                                              Sok jóra való intését.

10. „Ahol az ökör is bort iszik!” – Ponczi Gyula emlékére

János köszöntő, sebes forduló, csárdás és korcsos Magyarpéterlakáról (Felső-Maros mente)

„Ahol az ökör is bort iszik!” – válaszolt Aladár bácsi az egyik gyűjtés alkalmával, amikor megkérdezték tőle, hogy hol született.
Csiszár Aladár, Ötvös János és Ponczi Gyula – a legendás péterlaki „triumvirátus” – igazi zenei egységet alkottak. Gyula egyedülálló brácsakísérete és János hullámzó, hangsúlyos bőgőjátéka nagyon szépen kiegészítette Aladár muzsikáját.
Az elmúlt közel tíz év alatt a gyűjtőútjainkon velük eltöltött idő, a sok beszélgetés és a jobbágytelki néptánctáborok közös zenélései felbecsülhetetlenné váltak számunkra. Évről évre rádöbbenünk arra, hogy péterlaki mestereink mekkora értéket képviselnek, és milyen szerencsések vagyunk, hogy még hallhatjuk őket, tanulhatunk tőlük. Ezek az élmények is arra ösztönöznek minket, hogy minél hitelesebben igyekezzünk elsajátítani ezt a kivételes zenei hagyományt.

2017 őszén a Hagyományok Házával és a Fonó Budai Zeneházzal közösen megidéztük a húsz évvel ezelőtti Utolsó Óra gyűjtéssorozatot, vendégül láttuk Csiszár Aladárt és zenekarát. A gyűjtés végén Aladár bácsival és Jánossal egy közös muzsikálásra is sor került. Szerencsére a „magnószalag forgott”, és a felvétel megmaradt az utókornak.

Gyula bácsi 2017. december 28-ától már az égi zenekarban brácsázik…
Lemezünk zárószámával rá is emlékezünk.